i hate you, but i love you...
Tegnap azon filóztam, hogy a három legjobb barátnőmből (neveket nem említek, a kezdőbetűkkel kell beérnetek ;) legjobb barátnőim: E, M és F!) csak egy szingli velem együtt. Ami irónikus, mert még októberben úgy volt hogy mind a négyünknek kialakulóban vagy tartós kapcsolata volt.
Erre kora délután hív M, hogy megcsalta a pasija az exbarátnőjével. Kisebb sokkot kaptam, mert vagy milliószor beszéltem a sráccal a barátnőmről és láttam rajta hogy odáig van érte. De hát hallottam én már dolgokat róla, szóval nagyon mégsem lepődtem meg. El is kezdtünk viccelődni, hogy akkor már csak F-nek van pasija, ki kéne közösíteni meg ilyenek.
Aztán hat fele kaptam vagy 20 visszagívós sms-t F-től. Felhívtam, sírt. Részleteket nem közlök, ide jött, elmesélt mindent. Még jó hogy ilyen jó hatással vagyok rá, mert amíg itt volt csak 10 percet sírt, utána csak röhögött, de most megint maga alatt van. Nem csodálom, 22.-én lennének 1 évesek P-vel, 14-én meg szülinapja van.
Mi van a pasikkal mostanság? Nem tudják mit akarnak tőlünk, de pár nap múlva ráhajtanak egy ismerősünkre. Egyik pillanatról a másikra kiszeretnek belőlünk. Megcsalnak az exükkel. A szemünkbe csupa szépet mondanak, a hátunk mögött pedig kiröhögnek.
Én eddig minden pasiban próbáltam a jót látni. De most az utóbbi kalandom után (sajnos, csak kaland voltam számára...) másképp látom a dolgokat. Nem nagyon tudok megbízni egy fiúban se. Még azokban sem akik jófejek és tök aranyosak. Mert mi van ha olyanok mint Á? Tudom, ez a legrosszabb hozzá állás, de mégis mit tegyek? Omoljak az első srác kezeibe aki két szép szót szól hozzám? Nem! Ennek már bedőltem. Egyszer án szívtam, egyszer pedig más. Egyik se jó.
Talán hagynom kéne ezt az alfajt...
